Térdkopás

A térdkopás senkit nem kímél!

A térdízület kopásos megbetegedésének előfordulását több tényező is befolyásolhatja. Bár végbemenetele az idősebb korosztálynál és a túlsúllyal élőknél a leggyakoribb, nem kizárt a porckopás (artrózis) jelentkezése fiatalkorban sem.

Az „O” és „X” térd kialakulása is porckopásra hajlamosít: a térdízület középről kifelé, vagy befelé mozdulása ugyanis lehetetlenné teszi a térdkalács egyenletes terhelését. A betegség hátterében továbbá sportolás során, vagy balesetek következtében kialakuló ütődések, traumák is állhatnak, melyek a térdkalács-sérülésen túl komolyabb szövődményeket is maguk után vonhatnak. A térdízületet körülvevő szalagoknak is nagy szerepe van az artrózis meggátolásában. Ha ezek valamelyike sérül (nyúlik, szakad), a térdkopás szinte borítékolható. A térdízületet bélelő folyadékot termelő hártya megvastagodása is okozhat gyulladásos, kopással járó állapotokat.

A térdkopás leggyakoribb tünetei

  • Megterhelés következtében fellépő erős fájdalom;
  • nyugalmi állapotban is sajognak a végtagok;
  • a térdek duzzadtak, a térdkalácsok ropognak;
  • minimális mozgatásnál rugalmatlanok az ízületek.

Mit tehetünk?

Amennyiben a problémát időben észlelik, megfelelő kezelés mellett a térdkopás folyamata megállítható, de legalábbis fájdalom-mentessé tehető, lelassítható. Fontos az érintett terület rendszeres, kíméletes tornáztatása és az ideális testsúly elérése. Gyulladáscsökkentő gyógyszerek, porcképző injekciók alkalmazásával, fizioterápiás kezelésekkel akár a korrekciós, ortopédiai műtétek is elkerülhetők.