MAGÁNELLÁTÁSBAN VÉGZETT CSÍPŐMŰTÉTEK
SZENT MAGDOLNA MAGÁNKÓRHÁZ ÉS DAVINCI MAGÁNKLINIKA

MAGÁNELLÁTÁSBAN VÉGZETT TÉRDMŰTÉTEK
SZENT MAGDOLNA MAGÁNKÓRHÁZ ÉS DAVINCI MAGÁNKLINIKA

PROTÉZIS PASSPORT - INGYENES

A csípőprotézis története

A csípőprotézis egy mesterséges ízület, melyet arra terveztek, hogy a természetes ízülettel megegyező funkciókat ellássa. Műtét után tudják beültetni.  A csípő az egyik legfontosabb testünket támogató ízület, melynek feladat, hogy összekapcsolja a combot és a medencét. A csípő ízület fontos szerepet tölt be az életünkben, részt vesz a mindennapi mozgásokban: séta, futás, lépcsőzés. Nagy nyomásnak van kitéve, el kell viselnie a felsőtestünk súlyát. Így főleg az életkor előrehaladtával veszélybe kerülhet a működése.  

Az egyik legelterjedtebb elváltozás a csípő kopása. Ez egy olyan elváltozás, amely komoly fájdalmat okoz az ízület megmerevedése miatt. Az ízületi gyulladás hatására a combcsont feje átalakuláson megy keresztül, így károsítja az ízületet. Visszafordíthatatlan károsodásokat okozhat, ennek következménye, hogy sok esetben szükség van a sérült rész helyettesítésére. A műtét abból áll, hogy az ízületet olyan implantátummal helyettesítik, amely képes újra létrehozni az elvesztett funkciókat. A csípőimplantátumok különböző anyagkombinációkkal valósíthatóak meg.  

Első alkalmazása óta a tervezés és az anyagok fejlesztése folyamatosan halad előre. Számos anyaggal kísérleteztek, ennek az volt a célja, hogy javítsák a beteg életminőségét és elkerüljék a további műtéteket.  Az első kísérletek Angliában kezdődtek 1750-ben, amikor elkezdtek foglalkozni az ízületi gyulladás gyógyításával. 1840-ben merült fel először az ötlet, hogy protézis segítségével tudnák meggyógyítani a betegeket. Ez az eljárás a csípő ízület egy részének javítására vagy cseréjére korlátozódott. Fát használták alapanyagként és a kopás hatására nagyon rossz eredményeket értek elA betegek állapota leromlott. Ezután próbálkoztak bőr, izomszövet és más szerves anyagok alkalmazásával, de szintén nem váltak be. Évtizedek teltek el mire elkezdtek mesterséges anyagokat kipróbálni, mint a gumi, üveg, viasz, ezüstlemez. A kísérletezések alatt rájöttek, hogy az emberi szervezet nem képes nagy mennyiségű külső anyagot befogadni. Más irányba kellett tovább haladni. 1938-ban végezték el az első olyan műtétet, ahol rozsdamentes acél implantátumot alkalmaztak. Ezt csavarokkal rögzítették a csontszövethez. A jelenlegi ismeretek szerint Sir John Charnley vált a fejlesztések úttörőjévé. A 60-as években meghatározta az alacsony súrlódású ízületképzés fogalmát. Első protézisét rozsdamentes acélból készítették és akril cementtel rögzítették. A fejlesztések, kutatások eredményeként csökkentek a kopási hatások, elkezdődtek a sikeres műtétek. Napjainkban a csípőprotéziseket fémek, kerámiák és műanyagok alkotják. A szár és a nyak általában fémből készül, míg a combcsont feje fém és kerámia ötvözete, míg az acetabulum általában fém, kerámia és polimerek keveréke. Számos variáció áll az orvosok rendelkezésére, hogy a legkevesebb fájdalmat, komplikációt és a hosszú távú sikert érjék el.  

A népesség elöregedése miatt az ízületi problémák egyre gyakoribbá válnak, ezért a műtétek száma folyamatosan növekszik. Ebből következik, hogy a revíziós, vagyis az ismételt műtétek száma is növekedni fog, mivel a betegek várható élettartama hosszabb, mint a protéziseké. A technológia fejlődik, az anyagokat fejlesztik. A természetes szövet reakcióinak megértése is hozzájárul a megfelelő implantátumok kiválasztásához. A protézis hosszú távú tartósságát főként a kopás befolyásolja, így jelenleg az a cél, hogy ezt jobban feltérképezzék és megfejtsék. Az alkatrészek kopásának elemzése a fejlődés kulcsa.